László Tünde Réka - étrend tanácsadó és Bowen terapeuta
Hu Ro
jolegyek.ro

Egy egészséges test olyan mint egy hétvégi nyaraló. A beteg test börtön. (Francis Bacon 1561-1626)

Home » jól Egyek » Hol tartunk most? Mit szeretünk enni és mit nem?

Okt

02

Hol tartunk most? Mit szeretünk enni és mit nem?

Ebben az évben felmérést készítettem a felnőttek és a gyermekek táplálkozási szokásairól. Összesen  377 kérdőívre válaszoltak. 123 felnőtt, a kiskorú gyermeke táplálkozási szokásaival kapcsolatban, a többi 254 pedig saját táplálkozási szokásaival kapcsolatban nyilatkozott. Megosztom veletek a kapott eredményeket, amelyek feltárják a jelenlegi erdélyi táplálkozási szokásokat.

A felmérés a mesteri disszertációs dolgozatom része, amelyet sikeresen megvédtem 2o18 júniusában a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi  Egyetem - Gasztronómia, táplálkozás és dietetika szakán.  Témavezető tanárok voltak : Dr. Laura Stan és Dr. Păucean Adriana. Az adatok feldolgozásában Fazakas Annamária szociológus is segítségemre volt. Ezúton is köszönöm a lelkiismeretes munkájukat.

A megkérdezettek döntő többsége erdélyi lakos  (főleg Kolozsvár és Székelyudvarhely környéke), 48% magyar, illetve 49,6% román nemzetiségű. A válaszadók 88%-a nő, a többi 12% férfi.  A gyermekek átlagéletkora 7,5 év, a felnőttek többsége pedig 18 és 5o év közötti. 5,1 %-a  a megkérdezetteknek  51 év fölötti. A kérdőívek online vagy nyomtatott formában jutottak el a megkérdezettekhez. 

Hol tartunk most? Mit szeretünk enni és mit nem?Mi derült ki  a felmérésből?  

A felmérés célja -  többek között - az ételneofóbia (food neophobia) szintjének meghatározása volt, a felnőttek, illetve a gyermekek körében. Az ételneofóbia az új ételektől valő félelmet jelenti.

A  kisgyermekek esetében sokkal elterjedtebb a  jelenség (a felmérés szerint 27 gyermek a 123-ból, fél az új ételektől),  de a felnőtt lakosság körében is előfordul  (5 felnőtt a 254-ből). Míg a válogatós egyén csak szeszélyes és kiszámíthatatlan étkezési szokásokai vannak - néha megeszi, néha pedig elutasítja ugyanazt az ételt - addig egy ételneofóbiás mindig el fogja utasítani az számára ismeretlen ételt, ugyanis fél tőle, fél az ismeretlentől és veszélyforrásként tekint az új ételre.

Ezen kívül más kérdésekre is kerestük a választ.

 

1.Mennyire vagyunk válogatósak?

Az étkezés szempontjából, mint  a gyermekek,  mint pedig a felnőttek nagyon válogatósnak bizonyultak. Meglepetésemre, a felnőttek nem maradtak nagyon alul, így aztán ne csodálkozzunk ha a gyermekeink válogatósak, az eredmények azt mutatják, hogy van kitől ellesni a szokásokat. Míg a gyermekek 58,5%-a válogatós, addig a szülők csak alig néhány százalékkal maradnak le: a felnőttek 52,8%-a tartja magát válogatósnak, ha az étkezésről esik szó. A felmérés nem tartalmazott ételérzékenységre  vagy allergiára vonatkozó kérdéseket.

 

2. Mi a kedvenc ételünk?

A gyermekek elsősorban a hús-krumpli variációt kedvelik(32 a 123-ból), majd ezt követik a tésztafélék (mifelénk laskafélék) különböző szószokkal (26) és a húsleves (24). A preferenciát az étel íze és kinézete határozza meg.

A felnőttek kedvenc ételei  elsősorban a tésztafélék (33 a 254-ből), majd ezt követik a különböző édes vagy savanyított levesek (25), valamint a krumplis ételek mindenféle formában. A hús, töltött káposzta, csokoládé és a pizza is előkelő helyet foglalnak el.  A felnőtteket elsősorban étel illata (a megérdezettek 5ö%-a szerint), íze, illetve az utóíze befolyásolja  a választásban.

 

3.Melyik ételt utáljuk?

A felmérés eredménye szerint a gyermekek nagyrésze  nem szereti a spenótot valamint a brokkoliit és általában a zöldségeket. A nemszeretem kategóriában,  a zöldségeket, a húskészítmények követik. Meglepő hogy milyen sok gyermeknek jelent problémát a húsfogyasztás, legyen az hal, disznó-vagy marhahús (33,3%).  A gyermekek a csirkehúst fogadják el a legkönnyebben, gondolom a puhább állaga miatt, pedig ez a hús a legkárosabb  a hormonok, valamint az antibiotikumok túlzott használata miatt.

A felnőttek leginkább a tengergyümölcseitől tartózkodnak (27 válaszadó). Szorosan követi a hús és a különböző húskészítmények (25). A pacallevest, kocsonyát, a belsőségeket, illetve a bárány és juhhúst is többen elutasítják.

Míg a gyermekek esetében a zöldségfogyasztás  jelenti a legnagyobb  problémát, addig a felnőtt körében a húskészítmények  (marha-, disznóhús és hal) a legproblémsabb ételkategória   (a válaszadók 25%-át érinti).

Hol tartunk most? Mit szeretünk enni és mit nem?A zöldségfogyasztással kapcsolatban, valószínű mi felnőttek sem fogyasztunk eleget belőle, így aztán nem is tudjuk hozzászoktatni gyermekeinket a rendszeres zöldségfogyasztáshoz. A gyakorlatban azt tapasztalom, hogy a szülők tudják,  hogy jó lenne több zöldségeket fogyasztani, meg is próbálják ráerőltetni a gyermekekre, de legtöbbször nem sikerül  “eladni” a portékát, ugyanis hiányzik a hiteles példamutatás (tisztelet a kivételnek).  A személyes tapasztalatom azt mondja, hogy a példamutatás, illetve  a szülők helyes életmódja nélkül nem megy a magyarázás vagy a “ha nem eszed meg nem kapsz fagyit” tipusú “motivációs tréning”. Mikor ilyen alkudozásokra  kerül sor, a szülő már rég vesztett.  

Az étkezés egy természetes folyamat, meg kell ismertetni a gyermekkel az új ételeket, többször is fel kell kínálni. Mindenképp a kitartás a kulcs. Idővel nemcsak megszokja a gyermek a zöldséget, főzeléket,  hanem nagyobb korában kérni fogja , mert hiányozni fog a könnyű és finom étel.

 

4.Milyen érzelmeket ébresztenek bennünk a kedvenc ételeink?

A 123 szülő többsége úgy gondolja , hogy a gyermeke elsősorban egy kellemes érzést, örömöt illetve boldogságot érez  a kedvenc étele fogyasztása közben.

A 254 felnőtt, akik a saját érzéseikről nyilatkoztak, a kellemes érzést, örömöt és a kényelmet említették elsősorban. A  felmérés eredménye  szerint a felnőttek körében a kényelemérzet  (41%)  fontosabb helyet foglal el, legalábbis mikor étkezésről van szó, míg a szülők a gyermekeik esetében a boldogság érzését azonosították a harmadik legfontosabb érzésként, és csak ezt követi a kényelemérzet 16%-al.

 

5.Teszünk valamit annak érdekében hogy az elutasított ételt könnyebben megszokjuk/ elfogadtassuk ?

A felmérés  eredményei azt mutatják, hogy a szülők, ha a gyermekeikről van szó,  sok mindent hajlandók bevetni. Elsősorban a  példamutatást (63%),  a beszélgetést, magyarázatokat (52%)  és  a többszöri felkínálást (28%) alkalmazzák az új étel elfogadtatása céljából.  Viszont  amikor saját magukról beszélnek, a felnőttek többsége úgy oldja meg a problémát,  hogy egyszerűen elkerülik a nem kedvelt ételt (53,9%).

 

6.Van-e összefüggés  és táplálkozási szokások és a képzettség szintje között?

A válaszokból az derült ki, hogy minél magasabb szintű képzésben részesült az egyén, annál szívesebben kóstólja meg a számára ismeretlen ételeket. A legszámosabb válogatós az általános iskolát , valamint a szakiskolát végző felnőttek köréből kerül ki. A gyermekek esetében pedig, minél magasabb szinten képzett a szülő, annál kevésbé válogatós a gyermek.

Ezek az eredmények is alátámasztják a tényt, hogy az oktatás, nevelés igencsak nagy szerepet játszik nyitottabb gondolkodásmód kialakulásában, jelen esetben a helyes  táplálkozási szokások kialakításában.   

 

7.Fordultak már táplálkozási szakemberhez a  problémájukkal?

Erre a kérdésre is másként reagáltak azok a felnőttek akiket a gyermekükkel kapcsolatban kérdeztük. Míg a megkérdezett szülők 4,1%-a kikérte egy táplálkozási szaktanácsadó véleményét a gyermekük táplálkozási zavarával kapcsolatosan, a felnőttek csupán 2,8% fordult táplálkozási tanácsadóhoz.

 

Hol tartunk most? Mit szeretünk enni és mit nem?Ami a táplálkozást illeti, olyan nagy mennyiségű információ áll a rendelkezésünkre, hogy azt gondolhatnánk, hogy mindenki tudja, miként kell helyesen táplálkozni.      

Az eddigi gyakorlatom alapján úgy gondolom, hogy nagy szükség lenne megtanulni gyermeknek és felnőttnek egyaránt, a kiegyensúlyozott és változatos táplálkozás alapjait. Mi szolgálja az egészségünket? Mit és hogyan készítsünk? Mitől bio egy alapanyag? Mit mivel helyettesíthetünk, hogy egészségesebb legyen de ízletes maradjon az étel? Hogyan lehet egészségesebbé tenni az erdélyi konyhát? Hogyan járul hozzá a mindennapi ételünk a betgségek megelőzéséhez? Segíthetnek az ételek a gyógyulásban? Néhány kérdés a sok közül, amelyekre érdemes választ keresni.

Ideális lenne az iskolában elkezdeni az elméleti, de főleg a gyakorlati oktatást. A felnőttoktatás is hasznos lenne, ugyanis ami az étkezést illeti, a családi szokások sokkal erősebbek a külső (pl.iskolai) hatásoknál.

Természetesen  sokan tudják mit jelent a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozás, de nagyon sokan vannak, akik nem tudják, vagy csak azt hiszik, hogy jól tudják. Itt máris darázsfészekbe nyúltam, hiszen olyan nagymértékű a netes  infóáradat ebben a témában és olyan meggyőző divatáramlatok jönnek-mennek, hogy emberek képesek „nekiesni” a másiknak, ha az valamit másként gondol és hajlamosak a saját nézőpontjukat általános igazságként bemutatni.

Jut eszembe, hogy otthon elmeséltem az iskolában szerzett tapasztalataimat. Erre a kamasz lányom, röviden elmagyarázta,hogy szerinte miként állnak a dolgok: „Anyu, te hiába magyarázod a gyermekeknek, hogy mi az égészséges étel, ők azt esznek, amit otthon adnak nekik. A szülőket kellene tanítani”.  

Igaz. Nagyon sok rajtunk, felnőtteken múlik. A gyermekeink tulajdonképpen tükröt tartanak nekünk és a szokásainknak, teljesen mindegy, hogy ez nekünk tetszik vagy sem.  

Jó tanulást, kitartást kívánok az új tanévben, tanárnak, szülőknek és diáknak egyaránt.

 

László Tünde Réka,

táplálkozási és étrend tanácsadó